Jó szerkezetű ellenfelünk ellen gyors és tudatos támadást, valamint agresszív védekezést kértem a csapattól, és azt kell, hogy mondjam, hogy néhány buta hibától eltekintve sokszor nagyon szép játékkal rukkoltunk elő az első félidőben. Megérdemelt volt tehát a 40-29-es vezetés. Azt azért előre lehetett tudni, hogy a Kaszások nem fogja annyiban hagyni, és ki is jöttek egész pályára, aminek következtében rögtön tele lett a gatya, és az előnyünk négy perc alatt elfogyott. Szerencsére nem estünk szét, nem hagytuk lendületben ellenfelünket, és még akkor is megmaradt a tartásunk, amikor Dani a negyedik negyed elején kiszállt a játékból 5. faltja után. Ahogy teltek-múltak a percek, már a hosszabbítás is benne volt a levegőben, de ekkor egy - szerintem - egyértelmű feldobás helyett lépéshibát fújtak, így pedig nem mi, hanem ellenfelünk hozta a labdát, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, kaptunk is egy ziccert. Itt egy kicsit én is eltaktikáztam a dolgot, majd a végén a figura sem jött össze, így sajnos nem sikerült megszakítanunk a rossz sorozatunkat.

A vereség ténye persze fáj, de ezerszer egy ilyen vereség, mint néhány korábbi, amikor szív és lélek nélküli zombiként vánszorogtunk a pályán. Ma láthatóan minden nehézség ellenére is nyerni akart a csapat. Ez lenne az alap!!! Gratulálok a jó mérkőzéshez, de a 18 kihagyott büntető nagyon sok!

Pajor Dávid