Az odavágón hazai pályán 59-68-ra kaptunk ki, így volt törleszteni valónk. Azt előre tudni véltem, hogy a reggel 9-es kezdés azért nem a mi kedvenc időszakunk, talán ezért is döcögött a szekér az első negyedben. A második etapban aztán összeállt a védekezés, működtek a besegítések, így a félidőben egy megnyugtatóbb eredménnyel mentünk szünetre (25-36). Megbeszéltük, hogy nem követjük el azt a hibát, mint ősszel, hogy egy negyed alatt elveszítjük a meccset, de ma ez megint majdnem sikerült. Ellenfelünk legjobbját ebben a tíz percben nem tudtuk tartani (21 pontjából 10-et ekkor szerzett), a támadásunkra pedig az anarchista szemlélet volt jellemző. Hogy mégis egy másik csapatról beszélünk, mint ami voltunk év elején, azt jól mutatja, hogy nem estünk szét, hanem 56-50-es Iparterv vezetésnél megkezdtük a felzárkózást. 61-60-nál Igi nagyszerű belépőjével (4 pont, 3 támadó lepattanó és 2 jó védekezés) három perc alatt egy 10-0-ás rohammal sikerült lezárni a mérkőzést.

Valljuk be: majdnem elúszott a hajó. A harmadik negyedben teljes káosz volt a fejekben, de a szívvel megint nem volt baj. Nem estünk szét, hanem véres verejtékkel talpra álltunk, és a végén még az is majdnem összejött, hogy többel nyerjünk, mint amennyivel októberben kikaptunk. Pedig a harmadik negyed végén már annak is örültem volna, ha csak 1 ponttal is, de nyerünk... Gratulálok!

Pajor Dávid

(A képen Nagy Ignác - lenne...)