A budafoki fiaskó után nem sokkal már Kőbányán találtuk magunkat, hogy egy szintén ismert csapattal (1 győzelem, 1 vereség az őszi fordulóban) mérkőzzünk meg. Az első negyedben egyik csapat sem találta nagyon a gyűrűt, a negyed végén Dani 3/4-ed pályás triplája lökött át minket a holtponton. Gondoltam én...Lemásolva a reggeli mérkőzést, megint 12 perc után durrant ki a lufi. Deja vu érzésem volt egészen az utolsó negyedig, amikor a pályán lévő 5 ember úgy gondolta, tesz valamit az ügy érdekében. 53-33-as állásról 60-55-ig sikerült kapaszkodnunk, de az idő és a szufla is elfogyott. Örömteli volt az utolsó negyed nagy küzdelmét látni, de sajnos a második etap kilátástalan játéka megint megpecsételte a sorsunkat.

Zsinórban a 6. meccsünket bukjuk el kevés ponttal. És megint saját magunkat vertük meg. Jó kérdés, hogy a hátralévő mérkőzésekre miből meríthetünk erőt.

Pajor Dávid