A két meccs között 10 perc szünet volt.
Ebből 8 és fél percet az öltözőben töltöttünk.
Ebben a nyolc percben, nem Ady idézeteket osztottam meg a társasággal, sőt nem is az úri modor játszott főszerepet.

Komolyan?
Nektek ez kell?
Kiabálni, "alázni", lehordani, lelket rombolni?

A kellemes hangvételű kéréseket, fenyegetés és követelés váltotta fel, a finom humoros megbeszélések helyett, folytogató, rossz légkört teremtettem az öltözőben.

Az eredmény:
Akarat:5
Átütőerő:5
Lelkesedés:5
Védekezés:5*
Támadás:5
Dobások:3
Gondolkodás:4
Futás:5
Csapatmunka:5
Becsület:5*

A csapat teljesítménye: 5

Ha ez kell a teljesítményhez, én nem szívesen, de fenntartom ezt a szomorú légkört, de aztán ne kezdjél el otthon panaszkodni, hogy folyton kiabálnak veled, meg alig dicsérnek!

Csak egy kérdés maradt bennem a mai nap után:
A mi gyerekeink csak fenyegetésre és kiabálásra működnek?

SG