De régen történt…

A Pattogós tanári szobájában ültem fáradtan, de munka volt még az edzés előtt aznapra – biosz dolgozatokat kellett javítanom.
Egyszer csak egy magas öregúr állt meg az ajtóban, és jellegzetes hangján beszólt a tanáriba:

- Lipták Mihályt keresem!

- Én vagyok – mondtam, és kissé összehúztam magam, mert volt egy kis méretbeli különbség közöttünk. (Jobb az óvatosság…)

- Én vagyok a Szép Gyuri!

Hát így kezdődött. Azután minden nap találkoztunk, hiszen Gyuri bácsi nem más, mint Hanga Ádám nagyapja.

Az évek során a Klubunk ikonikus figurája lett, a nevén senki nem szólította: ő csak Hanga Papa maradt.

Hihetetlen szenvedéllyel szerette az unokáját, hordta minden edzésre és meccsre.
Ott volt a gyerek minden mozdulatánál, minden sikerénél és kudarcánál.
Minden meccset végignézett, örült vagy szomorkodott, de sohase szólt bele az edzői munkámba.
Sokat beszélgettünk, ugrattuk, élcelődtünk. Mindig ugyanaz az ember maradt. Jókedélyű, jó humorú.

Szomorúnak egyszer láttam, amikor Ádám bejelentette, hogy nem akar tovább kosarazni.
Megoldottuk ezt is.
Együtt.

Ha egy-egy meccs után megkérdeztem, mi a véleménye a látottakról, szinte azonnal jött a válasz:

- Nem passzolnak Ádikának eleget!

Ezen mindig jót mosolyogtam, hiszen „Ádika” már akkor is a csapat legjobb dobója volt. Naná, hogy a többiek keresték a labdával…

2000-ben megnyertük az Országos Gyermek Bajnokságot. Nagy eredmény volt, együtt örültünk a sikernek..
Természetesen Hanga Papa is teljes eufóriában ünnepelt.

Aztán Ádám elköszönt a BLF-től, megkezdte profi karrierjét.
Hamar bekerült a válogatottba is.

Évek teltek el úgy, hogy nem láttuk egymást.
Egy alkalommal Budapesten játszott a válogatott bemutató mérkőzést, itt találkoztam Hanga Papával újra.
Büszkén feszített a meccs után, én pedig megkérdeztem a véleményét a meccsről.

- Nem passzolnak Ádikának eleget!

2014-ben még találkoztunk vele és feleségével, amikor a Bogáncs termét imádott unokájáról neveztük el.
Büszke volt és nagyon boldog.
Teljes joggal, hiszen ebben az ő munkájuk is benne volt.

Most szembesülnünk kell a szomorú ténnyel, hogy soha többé nem fogja már hiányolni a passzokat.

Mi azonban hiányolni fogjuk őt…

Hanga Papa!

Köszönjük az együtt töltött éveket!
Nyugodjon békében, mi, akik ismertük, mindig szeretettel fogjuk említeni a nevét.

Lipták Mihály és a teljes BLF Stáb