A csoport abszolút favoritjához látogattunk. Előző összecsapásunkkor az utolsó 2 percre teljesen elfogyott a szufla, így egy pontgazdag meccsen kaptunk ki sokkal. Ma ezt szerettük volna elkerülni, és a Mikulásra kapott 40 perces egész pályás letámadás ellen is okos és megfontolt megoldásokat kértem a csapattól. A 7-18-as állás azt jelentette, hogy sikerült megértenünk a lényeget (a passz még mindig gyorsabb, mint a labdavezetés), de persze a hazaiak ettől nem rendültek meg, és továbbra sem hagytak minket fellélegezni. A két középső negyedben a fáradtság miatt aztán előjöttek a típushibák, és sorozatban adtuk el a labdákat, amiből könnyű ziccereket kaptunk. Az utolsó negyedre azt kértem, hogy ameddig csak lehet, tartsuk magunkat, és lehetőleg ne essünk szét, mint három hete. Ez sikerült, így a vége egy abszolút elfogadható eredmény lett.

Örülök, hogy a csapat a legtöbbször megoldotta a mérkőzés előtt kért feladatokat. Dani extrája mellett sok jó egyéni teljesítmény született a meccsen, és végre Töki is debütált a szezonban. Már csak Kareszra várunk...

Pajor Dávid