Ellenfelünk a rossz szériájának akart véget vetni, mi pedig a győztest tovább építeni. Szinte már szokásos módon ma sem mi voltunk magassági és súlyfölényben, így továbbra is a saját játékunkra és erősségeinkre hívtam fel a figyelmet. Az első félidő ennek fényében telt, a két csapat egymás hibájából élt: ha labdát szereztünk, rögtön el is adtuk, ha ellenfelünk kivédte a támadásunkat, az ellentámadásban kihagyta az ajtó-ablak ziccert. A félidei eredmény alapján már tudtuk, ez nem egy 120-115-ös mérkőzés lesz... A második félidőben egyre inkább ráéreztünk a besegítő védekezésre, sőt végre eljutottunk oda is, hogy olykor-olykor már a mi védekezési stratégiánk (honnan ki és mikor segít be) határozta meg ellenfelünk támadási szisztémáját. A negyedik negyedre ez annyira megzavarta már a hazaiakat, hogy folyamatosan eladott labdába kergettük őket (kiejtett labda, lépéshiba, 3 másodperc), és egy 10-0-ás rohammal végleg el tudtuk dönteni a mérkőzést, mert a jól küzdő VICE nem tudott újítani a játékán, a lepattanót pedig kivétel nélkül megszereztük, így második szándékra sem volt esélyük.

Kemény küzdelem volt, férfias munka. Csak gratulálni tudok, de nagyon nem kényelmesedhetünk el, mert szombaton a 3. helyezett jön hozzánk. Nem lesz kis falat, de remélem, nem akad a torkunkon.

Pajor Dávid